A SEMMI KÉZ (1996)

A SEMMI KÉZMagvető Könyvkiadó (1996) „Irodalmi szempontból alighanem lényegtelen, hogy a madarak, a lovak vagy akár a feleség és Tandori »igazi«-e vagy sem. A leírt szöveg akkor is egy egzisztencialista szent történetét meséli el egyes szám első személyben, ha tüzetesebb vizsgálat után egyetlen tény sem maradna a helyén. Tandori életműve regény, s balgaság volna a…

VÁR UCCA TIZENHÉT (1996)

VÁR UCCA TIZENHÉT(Művészetek Háza, Veszprém 1996) Tandori rajzok és képversek A régi város (Samu, Éliás, Tóni és a többiek emlékének) Hogy a nyelv lenne a régi város! Vagy úgy, ezért merészelhetek én efféléket rajzolni. Wittgenstein ismét megoldja az összes kérdést. Nyílt titok, zárt evidencia marad továbbra is: a madár? vagy a tojás? És az örökláng,…

MENEDÉKJOG – VERSANTOLÓGIA (1995)

MENEDÉKJOG – VERSANTOLÓGIA(Littera Nova 1995) Menedék-hely, nemcsak ama híres, de Lear királyé is, gondolom alapfogalom itt, és Hamletet se feledjük, ki egy csigaházban ellakna, csak ne lennének rossz álmai. A vers inkább menedék-idő, még ha nem időmértékes, akkor is, és feltárhatatlan múltakig mutató „régi nóta” a dal, igen a dal régi nóta, még ha olyan…

MADÁRZSOKÉ (1995)

MADÁRZSOKÉ(Pesti Szalon Könyvkiadó 1995) Birodalmat nyit a madárzsoké. Szárnyai kirajzolják a vidéket, ami bejárható, s jelzik mindazt, ami azon túl van, amit a HATÁR tábla elrekeszt / vagy talán mégsem: HATÁR /. Tandori utóbbi években írt remek elbeszélésfutamai zsokékat keresnek. Íme, hát vállalkozzunk: Belefutni, vagy befutni! A fedélterv Faragó Ágnes munkája

KÍSÉRTETKÉNT A KRISZTINÁN (1994)

KÍSÉRTETKÉNT A KRISZTINÁN(Cserépfalvi 1994) Mi újság manapság Tandori Dezső házatáján? „A Tandori nem gyalogol át a Lánchídján vagy az Alagútján már, mert nem a légszennyeződéstől vagy a tériszonytól fél, hanem a ránk (rá) törő ittcsellengőktől, akik a táskáját akarnák kiforgatni. Tandori lement 70 kg alá. A Tandorinak Roxanian után bejött a placcra egy Allez Cyrano…

A DAL VÁLTOZÁSAI (1994)

A DAL VÁLTOZÁSAI(ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet 1994) Szerencsém volt az időzítéssel. Kétszer is. Amikor most már a londoni Hyde Parkba vetődöm, elkerülöm azt a helyet, ahol 1993 júniusában, a vizes fűbe guggolva, hirtelen támadt ötlet/ihlet folyományaképpen mohón jegyzetelni kezdtem, idegesen, szorongva. Nem az örökkévalóságnak. Azt se tudom, felvették-e magnóra azt az aztán rettenetes angolsággal, de…