Burroughs, Edgar Rice: Tarzan a föld mélyén

…az állatok egymás hátára léptek; vörös őz szökkent riadtan masztodon-hátra, tovaszökellve aztán a súlyos testeken, ahogy kőszáli kecskék szoktak szikláról sziklára. Mamutok tornyosultak óriási testükkel apróbb állatok fölébe, szinte beletaposva őket a földbe. Agyarak és szarvak vöröslöttek a kiontott vértől, ahogy az őrjöngésig vadult állatsereglet az életéért küzdött. A jelenet színterét émelygésig töltötte be a “horror”, és mégis lenyűgöző volt ez a kavargás, volt benne valami őserő, elemi vadság – és mindenütt ott voltak, jöttek, támadtak a nagymacskák, százával, vérszomjasan.