FÁBRI PÉTER: A TANDORI TANIRODA (1998)

Tandori Dezső néhány versét már a hatvanas évek végén olvastam, de azt, hogy milyen jelentős alakja ő a magyar irodalomnak, szinte véletlenül tudtam meg, egy az Írók Boltjában lezajlott beszélgetés következményeképpen.

A hetvenes évek elején történt, valószínűleg hetvenkettőben vagy hetvenháromban. Akkor még volt valami pultféle ott a boltban, mögötte állt az eladó, akivel beszélgettem. Nem Tandori Dezsőről beszélgettünk, hanem Petri Györgyről. Versenyt dicsértük, hogy mekkora költő.

Ott állt mellettem a pultnál egy férfi. Valószínűleg akart valamit az eladótól, azért várta ki ott türelmesen, amíg mi befejezzük a tirádáinkat. És akkor megszólalt. – Igen, Petri valóban nagyszerű költő. De azért Tandori az igazi.