DOBOSS GYULA: KÖLTÉSZETREGÉNY
A Költészetregényben Tandori továbbra is azokat a lényeges művészeti-életünkbéli jelenségeket szemléli, amelyeket posztmodern korunkban éppen ő ragadott meg elsők között hazai irodalmi közegben: a határok, az áttűnések, az azonosságok-másságok nyelvi, poétikai, lételméleti meghatározottságait. Filozófiai egyszersmind erősen érzelmi alapozású vers- és prózauniverzuma folytonosan tudatos dialógusban áll az idézhető világgal, az „erősebb”, a megfogalmazott léttel, a másik írással. Ebből is adódnak a kortárs irodalomértést nem egyszer provokáló Tandori-megnyivánulások: a nyelvroncsolás és dalszerűség, a paradoxonos és dekonstrukciós szövegteremtés, a pántextualitás és szétpublikálás.
Most mindeközben a reá jellemző minimalista természeti egyszerűséggel tesz irodalomtörténeti és esztétikai érvényű megállapításokat Füst Milán, Jékely, József Attila, Kálnoky, Kosztolányi, Karinthy Frigyes, Nemes Nagy, Pilinszky, Szabó Lőrinc, Szép Ernő s mások verseinek vizsgálata során.
Doboss Gyula, a Tandori-pálya kutatója, arra kíváncsi könyve fordulatos, közvetlen hangú és új típusú megközelítésében, hogy hogyan válik a 2000-ben megjelent Költészetregény egyedülálló műfajiságában az érzékeny verselemző-író szereplővé, az esszé elbeszélésé, a költészet maga pedig regényhőssé.
Orpheusz Kiadó
A borító Keserü Ilona festményének felhasználásával készült.