DON JUAN UTOLSÓ ÉJSZAKÁJA

Pesti Szalon Könyvkiadó (1995)

88 oldal drámafordítás

A romantikus verses dráma megújítójának, Edmond Rostandnak neve nem ismeretlen a magyar színházlátogatók körében. A Cyrano de Bergerac és a Sasfiók című drámáit sikerrel játszották és játsszák ma is a hazai teátrumok. (Adnak hozzá teát, rumot!)

Rostand betegen, életének utolsó éveiben fog hozzá az európai kultúra mitikus, szimbolikus alakjának, Don Juannak drámai megfogalmazásához. Az utolsó éjszakán Ördög érkezik Don Juanhoz, hogy az „örök hódító” számot vethessen addigi életével. A fecsegő szószátyár, a nők mágusa, a házasságtörés iparosa vad igyekezettel mentené magát, magyarázná mindazt, ami vele történt: próbálna némi időt csenni még magának, de keservesen felsül. Előtűnnek a szívükben megcsalt asszonyok, ha felismerne közülük egyet is, elkerülhetné végzetét, de senkit sem ismer fel. Hősünk életéhez való görcsös kapaszkodása során megrendítő mondatok hangoznak el szerelemről, halálról.

Rostand poétikus és lírai versszövegét Tandori Dezső dolgozta át, s tette korszerűvé. A magyar változatban a romantika és az irónia kellemes elegyét kapjuk, nevethetünk, sírhatunk akár, de egy pillanatra sem kerülhetünk ki a dráma idejének, az utolsó éjszaka perceinek feszültségéből.

Utóhang a darab új magyar kiadásához

Remekműve- e Rostand-nak ez a „Don Juan”, nem az én feladatom eldönteni. Magyar fordítása egyszer már volt – vagyis „van”, előkereshető. Ez a változat csak igen nagy vonalakban hasonlít arra. Fordításom híven „nyerselte” számomra a művet, magam azonban már színházi felkérésre dolgoztam: kanyarítanék valami használhatót, életképeset, színpadra valót. Hát nem tudom. Az előadás egyelőre nem valósult meg. Reméljük, ami késik, nem múlik. S ez a remekműtől esetleg kicsit „odébb elhelyezkedő” Don Juan-darab megkezdi pályáját. Ennyit talán meg is érdemelne.

Szépen lejtenek sorai? Döcörésznek, ahogy az eredetiben némi pátosszal pufogtak? Ezt nem én dönthetem el. Miről számolhatok be? Saját fordítói élményeimen kívül… amelyek azonban csak egy „tandoriológiába” illhetnek szervesen… miről is? Gondolom, megszerettem a művet. Kedvelem alakjait, ha nem is Don Juanét. De vannak elegen…papíros-fehérek ugyan, ám megszólalnak, s emlékeimből merítettem „dikciót” nekik. Kellemes halászat volt.

Természetesen: aki előadja, tovább dolgozhat a darabon. Ormótlan a második rész jelenet-tagolása. Most nem is ez a kérdés.

A magyar szöveg, végeredményben, olyan – kicsit –, mintha összefoglalná, mit is kell tudnunk erről az írói lelkületről, ami a romantikus verses-drámáé. Félig-meddig a magam műve hát. amolyan „ígyírtokti”- változat. Jam-session; improvizáció.

Holott eleinte kínos aprómunkával készült. Magammal vittem tavalyi utaimra szövegét, fordítótársam nyersét, az eredetit, a régi magyar kiadást. Látnom kellett csakhamar: mindegy, a vadromantikás Edinbourgh a helyszín, a vonat Glasgow felé, Skócia északabbi tájainak zordsága néz vissza rám, netán Manchester ipari tájaiból egy park, nagy tó-szemével… csak bensőm vezérelhetett, emlékeim segíthetnek, „ígyképzelemén” ihlet.

Alakokat nem költöttem a darabba, de a „dramaturgiát” átcibáltam. Hasznomra lett ez a művelet, még egy filológiai adat, jó háromnegyed évre rá készült „Vér és virághab” című rádiójátékomnál.

Csak emiatt már a próza felé hajoltam, ilyesminek a műhelytanulmánya lett ez a rádiódarab. Minden valami más lesz a színpadon, még a lélek színpadán is, úgy látszik. Hát ennyit a különben oly zártnak tetsző felezősorok, rímes összecsengések világáról. A Bábos ezúttal így kényszerült rángatni figuráit.

Ezeknek egyike voltam én is. Köszönet a megbízásért, még ha előadás egyelőre nem lett is – majd lesz, netán. Köszönet fordítótársamnak – pontos lelkes munkájáért. Hogy az én tevékenységemben van-e, lesz-e köszönet… ízlés dolga. Mindenre van fölmentésem; mindenben lehet bukásom – ha reményeim nem válnak valóra, ha ez a „Don Juan” mégsem kél valamiféle életre.

Az már az én hibám. A lehetőségem, a szabadságom megvolt. Ez egyszer köszönet a Kiadónak és a támogatóknak is – megint azt tehettem, „amit akarok”. Ritka pillanat.

Elmúlt-e? Lobog-e a darab alakjaival? (Nagyon jó lenne. Ennyi.)

Tandori Dezső