„ITT ÉJSZAKA KOALÁK JÁRNAK”
„E könyv címét látva nem szabad mindjárt rejtelmes dolgokra gondolnunk. Sőt, a cím jócskán útszéli. Egy út szélén, Queenslandben, Ausztráliában, egy táblán olvasható nagyjából ugyan ez a szöveg. Ezen a helyen nyolc év alatt harminc koalát gázoltak halálra a járművek. Ezért állította fel az ausztrál közlekedésrendészet ezt a különös figyelmeztető táblát: ITT ESETENKÉNT KOALÁK MÁSZNAK ÁT AZ ÚTON. Az »esetenként« az biztosan »esténként« akar lenni. De mit akarunk mi? Mit akarunk, mit akarunk. Szó lesz ebben a könyvben bizonyos helyről, tengerparton ahol egészen mulatságosnak ígérkezne az örökfekvés… már így elgondolva, persze; de hát ez aligha lehetséges. És szó lesz azokról, akik miatt feltétlenül örökké kellene élnem; és ez is aligha lehetséges…” – írja legújabb könyvéről a szerző. A különös játékossággal és humorral „mesélő” tizenegy történet szereplői koalák meg sok más kicsi medve: Aloysius, Alacsony, Titusz, Blinkey Bill, Dömi, Bulmár – megannyi Micimackó; kedvesek, ártatlanok, okosak.
Azért ilyenek, azért vannak, hogy az emberek érzelmei tisztán, őszintén és érintetlenül mutatkozhassanak meg bennük. Az a világ, amit ők teremtenek, nem egzakt, hanem lírai – és gyermekien bölcs, meseszerűen meghitt.
Éppen ezért mondja Tandori Dezső: „Itt tartunk tehát; nem tudjuk jól megfogalmazni, hogy nem kell kérdezgetni erről a könyvről, meg ami benne van, mert ez itt… Ezt nem tudjuk jól megfogalmazni. Ahogy a vers is mondja:
„Ha a városban járkálok,
S medvét vagy ilyesmit látok,
Kire gondolok? Könnyű dolog!
Csak rátok, rátok, rátok.
Ti meg otthon »ültök az ágyon«,
Nyugodtak vagytok: Játszom…
Kire gondoltok? Könnyebb dolgot
Kérdezzek? Jó, belátom…”