EGY TALÁLT TÁRGY MEGTISZTÍTÁSA – TANDORI DEZSŐ VERSEI (1995)

Sokból a semmi is kevés, mondja Karinthy Frigyes, és az én első két kötetemmel ilyesmi igazolódott akkoriban, 1966-1974 táján. A Töredék Hamletnek, eredeti és meghiúsított címén „Egyetlen”, a szegény: zord hányattatások után végre megjelent, elegyes hivatali kritikát kapott, én szilenciumot rám, különféle módolások nyomán, magam sem voltam a legrugalmasabb épp. Sok terv kutazódott, hulltában szép csóva-nyomot hagyva, de nem igazi legenda-féléhez kellőt. Valahogy a legendagyártók is úgy gondolhatták már: ez a barom Tandori, amennyi erő van benne, meg önös megszállottság, meg mohó bírvágy, ld. Chandlernél Philip Marlowe-t, akinek egyébként én a Terrys-Lindaloringos sztoriját lényegesebbnek tartom, mint német életrajzírója (na, vesszünk el megint a közönségszórakoztatás bájai okán a részletekben), szóval, azt gondolták, ez a fél macedón alak majd elboldogul, azért szeret olyan sokat dolgozni, utazásai során is viszi az írógépét, fordítja a megélhetési penzumot, de guggolva, mert azzal eteti magát, hogy ami még így hátra van, guggolva is kibírja, hát valami majd csak lesz vele, már nem volt aztán legenda az ügy, főleg hogy az eredetileg A Rimbaud a sivatagban forgat c. kötet az akkori József Attila-menlevelesdi jegyében „ügyesen” Egy talált tárgy megtisztítása címmel megjelent.

Magam úgy gondolom, hogy újabb verseim, Szpéró-Clyde etc., meg Mauryék alakuló „regénye”, valamint a rajzversek és amatőr rajzok jelentik az első két kötetem mellett azt a terepet, melyet áttekinthetek,melyről legendázás nélkül szólhatok. Adósságok még, filológusoknak: nem jelent meg a prózatrilógia III. kötete, a Nat Roid-sorozat X. könyve, benne három kisebb-regény, itt hal meg Dejan Tradics, dalmáciai-amerikai alteregó-félém, fura, hogy én még élek, s például „Maury” is vagyok … aztán gyerekkönyvek,két kötet vers. Ennyi dárdával a hátamban, elefánt-víziló-tapír, egészen jól bírom. Guggolva is. Szóval, a TH – a Töredék Hamletnek – a következő bon-mot-t érdemelte ki tőlem: „A közönség szeret szórakozni. Hát egyszerű elemek kellenek ehhez neke, pardon, neki. Tessék. A XX. század irodalmát így foglalom össze: 1./ Szép Ernő volt a legnagyobb lírai költő; 2./ a Töredék Hamletnek a Wittgenstein óhaját – » filozófiát csak költészetileg lehetne írni « – legszebben megvalósító, legjobb gondolati költészeti kötet, s ha Wittit csúcsnak gondolom, képzelhető mit tartok a TH-ról, hahaha; 3./ a Talált tárgy… szórakoztatóbb kötet, pardon, a 3. pont ez: és még sok jó dolog volt a XX. században, na, ide jön, Szép Ernőnek is volt jó prózája, és a Talált tárgy… is egész érdekes kötet, az én maurysan aszkétikus ízlésemnek kicsit eklektikus, nagyon költészeti, helyenként túl zseniális… de azért mulatságra forgatható, és szép sárga, mint Indurain trikója; hát ennyi 1995. január 6-án, Szpéró halálának 6 év és 7 hófordulóján, miközben Frankie Dettori és Jason Weaver az örök talajon elkezdte a nagy lovaglást a zsoké-championi címért.”Madárzsoké”, mert ezt nem mind Tandori Dezső mondta; de ehhez a kötethez így lehetünk hívek, a többi néma csend, the rest is silence, Rest is’Schmarren, és annyi.

Tandori Dezső