CELSIUS

(Magvető Könyvkiadó 1984)

A kötet mottója két Szép Ernő-idézet, a másodikban olvashatók ezek a sorok: „A piktorok festenek mezőt, zöld színt festenek, az a fű s minden a fű közt. De én nem vagyok festő, csak egy ember vagyok, hát énrám nézve minden kötelező amit itt a szem kapott… mind ez követel valamit tőlem, azt hogy megjelenését fogadjam úgy mint a napvilág elfogadja, azt hogy szállást adjak neki eszméletemben, mindennek a világon, hogy fölleheljem… hogy ott gondoljam gondolatomban, hogy érzéseimben érezzem, mind mind a világot…” Ebből az idézetből, erről az idézetről kilátás nyílik az egész könyvre, arra, hogy a könyv (és a költészet) a fű, s minden a fű közt, nem pedig egyetlen zöld szín, és a poéta nem költő, csak egy ember, akire minden kötelező, amit a szem kapott. Tandori Dezső azt viszi végig és véghez ebben a kötetben, hogy ő inkább csak ember, aki szállást ad magában annak a rengeteg mindennek, annak a megszámlálhatatlanul sok részletnek, amiben a világ részesíti. Valamennyi anyagi, tudati és érzelmi részletére kiterjedően kitárul a versekben egy, mindennek a megjelenését fogadó ember léte, és a részletek kitárulnak vagy rátárulnak, visszatárulnak a létre; mind a kettő (a lét és a részlet) a maga valóságos élményképével mutatkozik, olyanokkal, amik egyszeriek, mulandók, gyönyörűek és szomorúak. És: „Egyszerűen csak: mennyire szeretünk // S – mennyire? – kiket? – és nyoma is marad, / ’amit úgyse lehet megírni’, / mondja a felügyelőné, s ez így van, // Volt ez – van ez –, és lesz majd, hogy nyoma lesz / az, ahogy megírni nem is lehetett…” És ha arra utaltunk, miszerint a Szép Ernő-idézet hívja fel figyelmünket a kötet egyik fontos tulajdonságára, akkor ez: „ahogy megírni nem is lehetett”, a másikra; ennek az „ahogy megírni nem is lehetett”-nek a vállalása és munkává cselekvítése a versben az alapvető álláspont itt. Aszerint, hogy az élet, az úgynevezett lényege kimondhatatlan, visszaadhatatlan; nyomai vannak csak, sok-sok nyoma van; utalásai vannak azokban, amiket megélünk és felfoghatunk. És van ebben a megoldhatatlanságban valami szintén kimondhatatlanul egyszerű, valami fogalmasíthatatlan teljesség. Ez van – röviden – ennek a könyvnek a verseiben.

A védőborítót és az előzéket Tandori Dezső tervezte