A LEGJOBB NAP
SEMMIT BOLDOGABBAN!
(Mint hogy „ezt” írjam)
Az eredeti gépelés, látom, félrevitte ezt: SEMMINT BOLDOGABBAN lett… de ez vicc csupán, irodalmias műveltségemé. Nem, nem, Tóth Ákos alakulón jóbarátom, a Tiszatáj, örök kiadóm, amíg bírjuk szusszal, Keserű Ilona, Ottlik-jegyben és a szent festészet utolérhetetlen anyagjegyével, kutyakölyök-írokori pályatársam… sorojam-e. Semmit boldogabban, mint e napot. Ah, hogy nevezetteknek mindenben nem tesz kedvére általánosan és általam a sors! De minden megvan (Ottlik), azért.
Költői pályám két mutatóujjamon alapult, azaz kapcsolódott a Szellem áramkörébe (ha!), s most mindkét kezem tönkremenet… ennek ellenére bírva lesz ez még (ha…). Ám van új veréb, a nyomorék lábú Csipsz. Bízzunk hát.
Az első szakasz eléggé bámulatos, gólyalábakon áll, pár olyan kurta költeményen-szövegecskén, melynek filozófiai felülmúlása máig sem történt meg, részemről sem, azért, mert a „zen” (vagy az analitikus Wittgenstein) érintése volt. A „sárga könyv” még (a Hamlet-Egyetlen zsengéi és felülmúlhatatlan eredményei után) a költészet formai-eszmeformálási kalandját vállalta. Valóban Gruppe-vagy-Listás versenyre nyerési eséllyel benevezhető lovam azonban a „Mennyezet…” óta volt, le is nézték ezt az ítészek honi illőséggel.
A „Feltételes…”-kötet összefoglalta, hol jobb, azaz sokkal jobb, hol közepesebb produktumokkal az előbbieket. Innen jött a „Mennyezet”-kezdte pályaszakasz második része, ezt dolgozza fel Tóth Ákos, nem-minősítem-hitelesem, aki munkáimat továbbra is gondozni fogja (megkértem rá), s aki bizonyára megvalósítja majd a szegény TD-pályáról szóló értékelés-részt is. Fogadják jól, kérem, e munkát, hálám all round.
Tandori Dezső
A borító Keserű Ilona: Utókép 1. (Nap) című festményének felhasználásával készült, kötetterv: Annus Gábor.