A FELTÉTELES MEGÁLLÓ
Mondhatnám ezt is: „Eljött az utolsó délelőtt, ott, kimentünk az egyik öbölbe, széttapostuk a búcsúajándék gránátalmát, megkínáltuk vele a madarakat. Borús volt az idő, fürdőzők sehol. Gumiuszonyainkat a tengerbe hajigáltuk, lassan közeledtek felénk a hullámzásban megint. Ennek már akadtak nézői; nem minket láttak. Eltávoztunk rejtekünkről, megtettük a fenyvesben a kanyart, az utóidény kiürült bódéi mellett. Se az üres üvegeket nem vihettük el visszaváltani – egyik se volt a miénk –, se az nem volt már semmi, ahogy rákanyarodtunk a három hét alatt bejárt útra. Ott voltunk még, és nem voltunk mégsem; nem voltunk otthon sem, otthon ők voltak, akiket akkor hagytunk el utoljára. Sok időbe telt, míg valóban hazaértünk. És mindenütt csak maradtunk és maradtunk volna; késleltettünk valamit. Aztán…”
De így is szólhatnék: „Más kezdte el és más hagyta abba ezt a könyvet; más volt, aki összerendezte, más, aki a gyülekező anyag dossziéit lépcsőnek használta egy könyvespolcfalhoz. Fellépett a dosszié halomra, hogy leemeljen egy madarat; a madár ott akart nyugovóra térni valamelyik polcodúban, ám a helye nem az volt. Eljött az este, véget ért a madár napja. Valaki megint érte nyúlt, kezdődött, ami előző nap körülbelül ilyenkor. Később csak feküdt a homokban, nyakáról tömérdek toll hiányzott, levelekre tették őt, bíztak benne, visszatér belé az élet. Ám egyre hidegebb lett, merevebb.” Mondhatnám ezek a dolgok mind voltak. És még sok minden. A kötet látszólag eloldozottabb munkákat és színleg végeredményszerűeket is tartalmaz. De az áramlóbb eseményeket nagyon is meghatározza egy-egy útkanyar, visszaérkezés, napszak, személy. A kavicsként vízbe dobhatók gyűrűzése pedig teljesen nyitott. A könyv egy részét négy évig írtam, a másikat tizennégyig; huszonnégy éve már csak és csak „ezt” akartam, mondhatnám; és hozzátehetném, harmincnégy éve nagyon féltem is még ettől (félek tőle ma is); és most negyvennégy éves vagyok. De nem a számok semmit mondása és nem a véletlen játéka, hogy könyvemet Szép Ernő írónk és Veszelszky Béla festőnek ajánlom, mindenestül: gyarló módon bár, hadd emlékeztessen ez is tiszta, magas helyükre a világ mindenidei művészetében.
Tandori Dezső
A védőborítót Tandori Dezső tervezte.