13:87 (2006)

13:87!!

Egzisztencialista – :

Huszonöt éve hajhászom ebben a BŰNÜGYI műfajban is a teljességet, a TÖKÉLETESSÉGET, de nem úgy, hogy „a tökéletes bűntény”, messze nem. Másképp. De hiába ültem renegát kisinasként, tanoncként Dosztojevszij, Poe, Stevenson, Camus, Chandler, Graham Greene, Hammett súlyos asztalánál, hiába követtem 13 éven át MAURY és MORNY minden nyomát, nem! Csak 2003. június 30-án majdnem bekövetkezett halálosnál rosszabb balesetem hozta meg különös szerencsémet. Joe Bitofabanter emlékiratait (álnév) (de valódi emlékiratok). Véletlenül szállt rám A TELJES JOG (borzongató), hogy úgy írják itt, mint aki 1 milliárd wattnyi, évmilliónyi teljes fényben ébred teljesen tehetetlenül, a fájdalmak eszelős teljességében és tökéletességében, örökre. Semmi jellemzés! Semmi lelkizés! Csak történés! Csak cselekmény! Az ad meg mindent. A VÉG ISZONYATA! Különös balszerencsém mégis, hogy mikor ez a regény – már legalább a maga technikai tökéletességében és számomra – FELÜLMÚLHATATLAN, akkor kell tudnom: több ilyenre nem vagyok képes. Magam is búcsúzom, mint örökké, valamitől itt. És se Maury, se Morny közbülső életéről semmit nem mondhatok. Ne is várják. Kotorásszanak az elöl itt megadott művekben.

Tandori Dezső

…és végig a végig a vég van…

Borító: Rimanóczky Andrea, Sziráki Krisztina.