Fordította Ferencz Győző, Géher István, Gerevich András, Imreh András, Mesterházi Mónika, Tandori Dezső.
Huszonöt vers, ezeregyszáztíz sor Tandori Dezső versfordítása.
Seamus Heaney ma kétség kívül a világ egyik legismertebb költője, akinek megszólalásait kitüntetett figyelem övezi. Költészetének elismeréséhez elengedhetetlen előfeltétel volt az ezerkilencszázhatvanas évek fordulata – ekkor ismerték fel, hogy a földrajzi, kulturális és társadalmi perifériák és centrumok viszonylagosak: a valahai központok jelentéktelenekké válhatnak, míg a korábbi peremvidékek meghatározó szerephez juthatnak.
Seamus Heaney 1939-ben született az észak-írországi Derry megyében, sokgyerekes katolikus családban. A belfasti Queen’s University angol szakán 1961-ben szerzett diplomát. Egy ideig különféle iskolákban tanított, 1966-ban a Queen’s-en kapott állást. Nemzedékének fellépését ma északír megújulásnak, ulsteri reneszánsznak nevezi a kritika: ennek a költői csoportnak sikerült kilépnie Yeats hosszú árnyékából, és ennek a csoportnak lett a vezéralakja Heaney. Amit, mint feladatot Arany János-i visszafogottsággal teljesít. Az ulsteri költők valóban újítók voltak: megteremtették az észak-ír költészetet. Heaney és társai a nemzeti-politikai-vallási hovatartozás kérdésben megosztott Észak-Írországnak adtak kulturális identitást. Mindezt olyan korszakban, amikor a katolikusok diszkriminációjának megszüntetése ellen szerveződő akciók valóságos polgárháborúba sodorták az országot.
Heaney eleinte maga is részt vett az ír katolikus-nacionalista polgárjogi küzdelemben, és ebben a feszült légkörben jelentek meg első verseskötetei. A közvetlen politizálással azonban hamar felhagyott, verseiben pedig kezdettől kerülte azt, inkább a gyerekkor, az ősökhöz és a földhöz való kötődés témáját gazdagította ír couleur locale-lal, illetve mítoszokon, történelmi metaforákon keresztül fogalmazta meg kiegyenlítő állásfoglalását. Alkotói függetlenségét kívánta megteremteni, amikor 1972-ben áttelepült az Ír Köztársaságba. Nem sokkal később pedig tanítani kezdett a Harvardon, így évente egy szemesztert az Egyesült Államokban tölt. 1995-ben Nobel-díjjal ismerték el költészetét, amely az évek során egyre elmélyültebb lett, mindinkább önéletrajzi emlékeihez, a családi élet pillanataihoz, illetve az alakuló szöveg és nyelv felé fordult.
Heaney az angolszász hagyományoktól eltérő módon sokat fordít, részint a kultúrák közötti szabad átjárás szolgálatában: amikor középkori ír és óangol szövegeket ültet át angolra, a kulturális identitások közti határátlépést kísérli meg. Az északír tanya szülötte nem csak írségéhez hű, hanem a szellem szabadságának és sokféleségének gondolatához is.
Ferencz Győző