Seamus Heaney

Szerkesztette Szentmihályi Szabó Péter. A hatvanegy sor versfordítás Tandori Dezső munkája.

William Butler Yeats nem csak az „ír reneszánsz” irodalmi és politikai mozgalmában kerül az első helyre műveinek értékével és jelentőségével, hanem korszakos szerepet tölt be a XX. századi költészet útjának előkészítésében és meghatározásában is.

„Egyik metaforája szerint – írja róla méltatója, A. G. Stock – az emberiség úgy teremti meg egy civilizáció hagyományát, ahogyan a madár, fészket épít, hogy legyen hol megpihenni, ahol a lélek megkapja a maga táplálékát, ahonnan felrepülhet. De a madár és a lélek akkor van igazán elemében, ha felszáll fészkéről és egyedül szárnyal fel az ég feltérképezetlen mezőire. Így van ez Yeatsszel is. Nem tudott csak önmaga lenni, és nem is lehet megérteni az ír civilizáció nélkül, amely gondolkodásának alapja; de amikor leginkább önmaga, akkor magasan fönn van és egyedül, felemelkedve civilizációjából a magányos élmény ürességébe.” Ennek a nagy, modern költőnek a pályáját rajzolja meg Szentmihályi Szabó Péter könyve.

Fordította  Fodor András, Géher István, Gerevich András, Imreh András, Mesterházi Mónika, Poós Zoltán, Tandori Dezső.

Harminc vers, ezerháromszáznyolcvannyolc sor Tandori Dezső versfordítása.

Az ír Seamus Heaney a kortárs angol nyelvű költészet egyik legmarkánsabb és legmeghatározóbb alakja. 1939-ben észak-írországi katolikus családban született.

Költészetének háttere az érzékeny ír táj, a csodálatos és sérülékeny természet, a farmok és földek világa. Verseinek visszatérő motívumai a tőzeglápokból kiásott kelta rituális áldozatok, a történelem, a múlt, az ellentétek és hasonlóságok az ősi és a modern világ között. Dilemmáinak forrása a szülőföldjét sújtó nemzeti-vallási konfliktus. Kötetünk nem csak Írország sajátos arcával ismerteti meg a magyar olvasót, de a hasonló problémákkal terhelt Kelet-Európában az azonosulás élményét is felkínálja.

Seamus Heaney költészetét 1995-ben Nobel-díjjal ismerték el.

Fordította Ferencz Győző, Géher István, Gerevich András, Imreh András, Mesterházi Mónika, Tandori Dezső.

Huszonöt vers, ezeregyszáztíz sor Tandori Dezső versfordítása.

Seamus Heaney ma kétség kívül a világ egyik legismertebb költője, akinek megszólalásait kitüntetett figyelem övezi. Költészetének elismeréséhez elengedhetetlen előfeltétel volt az ezerkilencszázhatvanas évek fordulata – ekkor ismerték fel, hogy a földrajzi, kulturális és társadalmi perifériák és centrumok viszonylagosak: a valahai központok jelentéktelenekké válhatnak, míg a korábbi peremvidékek meghatározó szerephez juthatnak.

Seamus Heaney 1939-ben született az észak-írországi Derry megyében, sokgyerekes katolikus családban. A belfasti Queen’s University angol szakán 1961-ben szerzett diplomát. Egy ideig különféle iskolákban tanított, 1966-ban a Queen’s-en kapott állást. Nemzedékének fellépését ma északír megújulásnak, ulsteri reneszánsznak nevezi a kritika: ennek a költői csoportnak sikerült kilépnie Yeats hosszú árnyékából, és ennek a csoportnak lett a vezéralakja Heaney. Amit, mint feladatot Arany János-i visszafogottsággal teljesít. Az ulsteri költők valóban újítók voltak: megteremtették az észak-ír költészetet. Heaney és társai a nemzeti-politikai-vallási hovatartozás kérdésben megosztott Észak-Írországnak adtak kulturális identitást. Mindezt olyan korszakban, amikor a katolikusok diszkriminációjának megszüntetése ellen szerveződő akciók valóságos polgárháborúba sodorták az országot.

Heaney eleinte maga is részt vett az ír katolikus-nacionalista polgárjogi küzdelemben, és ebben a feszült légkörben jelentek meg első verseskötetei. A közvetlen politizálással azonban hamar felhagyott, verseiben pedig kezdettől kerülte azt, inkább a gyerekkor, az ősökhöz és a földhöz való kötődés témáját gazdagította ír couleur locale-lal, illetve mítoszokon, történelmi metaforákon keresztül fogalmazta meg kiegyenlítő állásfoglalását. Alkotói függetlenségét kívánta megteremteni, amikor 1972-ben áttelepült az Ír Köztársaságba. Nem sokkal később pedig tanítani kezdett a Harvardon, így évente egy szemesztert az Egyesült Államokban tölt. 1995-ben Nobel-díjjal ismerték el költészetét, amely az évek során egyre elmélyültebb lett, mindinkább önéletrajzi emlékeihez, a családi élet pillanataihoz, illetve az alakuló szöveg és nyelv felé fordult.

Heaney az angolszász hagyományoktól eltérő módon sokat fordít, részint a kultúrák közötti szabad átjárás szolgálatában: amikor középkori ír és óangol szövegeket ültet át angolra, a kulturális identitások közti határátlépést kísérli meg. Az északír tanya szülötte nem csak írségéhez hű, hanem a szellem szabadságának és sokféleségének gondolatához is.

Ferencz Győző