RILKE ÉS ANGYALAI – ÖNÉLETÍRÁS ÉGIEKKEL
Műfordítások, rajzolások, hódolatok és vallomások 1959-2009
A szerző ezúttal is meglepő és szokatlan kötettel jelentkezik: a Pilinszky – Tandori kötet („A semmi napja mielőtt”, 2008) folytatásaként Rilkét olvasta és fordította újra, egyetlen motívum – az angyal – köré szervezve az anyagot. Angyalversek a nagy elődtől (köztük A duinói elégiák hét, részben új fordításával), s közben született újabb Tandori versek, filozófiai reflexiók, vallomások, kiegészülve rajzokkal, amelyek ezúttal sem pusztán vizuális retorikára épülnek: újabb variációk, kiegészítések és kommentárok, amelyek tovább mélyítik és gazdagítják a költő képzőművészeti oeuvre-jét.
A kötetet olvasva-nézegetve a különböző műfajok határai ezúttal is elbizonytalanodnak, virtuálissá és átjárhatóvá válnak, s egyetlen, figyelmesen szerkesztett, nagy fesztávokat átívelő műalkotássá állnak össze. Mint egyik kritikusa meg is jegyezte erről az eljárásról: műnem, művészeti ág, alkotó és befogadó szembeállíthatósága megszűnik és hipotetikussá válik – kicsit innen, kicsit túl a nyelven, kép és szöveg immár csak együtt elegendő mindahhoz, amit Tandori egy újabb radikális gesztussal közölni kíván velünk. Egy teljesen annak jegyében álló kötet, ami a mottója: „Itt-és-most időben / közel s távol jövőben: / Csak Istennek Hihetünk, / Angyalaiban Bízhatunk.” – Tandori Dezső e kötetét nem véletlenül az egyik legjelentősebb s a számára is legfontosabb munkái között tartja számon.