MIÉRT ÉLNÉL ÖRÖKKÉ?

(Magvető Könyvkiadó 1977)

Tandori Dezsőnek van egy – a nyilvánosság előtt még be nem vallott – kedvenc elképzelése a „tökéletes” krimiről, amely azáltal lenne tökéletes, hogy nincs benne bűntény. Persze, azért felvonultatná az összes szokásos izgalomkeltő eszközt a helyes megoldás minél nehezebb megfejtése érdekében. A Miért élnél örökké? nem krimi, viszont olyasfajta regény, „amiben nincs” regény, a szónak sem a hagyományos, sem pedig a legszélsőségesebb értelmében. Érzelmi, lélektani és intellektuális „nyomozás” ez, amit D’Oré (az író) folytat a címben feltett kérdés válaszának a kiderítéséért.

Bonyolult, többértelmű „tényfelvétel” az, amelyben játék és valóság, értelem és érzelem egyaránt a mikroszkóp tárgylencséjére kerül. Mert valóban: ha vagyunk, miért kell, illetve miért kellene egyszer csak nem lennünk? Ki milyen érvet, ellenérvet: „indítékokat” tud felhozni erre – pro vagy contra? D’Oré egész életével, élete minden apró történésének megvallatásával keresi a rejtély kulcsát, és eközben feltárja annak minden bizonyítékát, ami az „ittlenni” és a „nem-ittlenni”, az élni s egyszer majd elmúlni mellett vagy ellen szól. D’Oré rájön az egyik lehetséges megoldásra, de mivel az csak egy a szinte számtalan közül, arra figyelmezteti eszünket, szívünket és lelkiismeretünket, hogy valamennyiünknek hozzá kell járulnia a maga „bűntény nélküli krimijével” a teljes megfejtéshez.

Védőborító és kötéstervező: Maurer Dóra