FÖLD ÉS VADON Válogatott versfordítások
Föld és vadon: az a könyv egy Randall Jarrell-versből kölcsönzi a címét. A versben szereplő róka, e pillanatban úgy gondolom, Saint-Exupéry rókája. Erre eléggé későn jöttem rá; jóval fordítás után. És lehet, hogy most is tévedek.
„E pillanatban”… Talán ez a kulcs-szó. Ez a könyv: e pillanat könyve, így olyan, amilyen. Alig tíz évet zár le – vagyis: egyáltalán nem csinál semmit ezzel a tíz évvel – a jelen pillanat. Legföljebb tekintettel lehetek az említett időszakra; ezért nem akarok másmilyen könyvet csinálni itt, mint amilyen ez a tíz év versfordítás a számomra lehetett. Ahogy számos véletlenből ilyenné alakult. Nem költőket, nem korokat mutat be ez a könyv; nem ad semmiféle „teljes” képet. Véletlen, hogy épp Beckett szerepel „összes versével”. S hogy Sylvia Plath fordítását csak most kezdem el, ha sikerül; jelzi ezt is egypár vers. Betűrendben jönnek a költők; nemzetek, nyelvterületek bemutatása véletlenül se lehetett volna szándékom.
„És lehet, hogy most is tévedek…” Ennyi a műfordítás-válogatások nagy pillanata. Ezért volna nevetséges, ha a fordító azt hinné, önmagát mutatja meg. Ugyan. Ha viszont abban az egy róka-dologban nem tévedek, jogos az alábbi idézet: „Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. …Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem… Sok-sok türelem kell hozzá. Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit… De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
(Vajon – ?)
És aztán másnap:
„Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal…”
Jó szívvel ennyit állíthatok: ebben az idődologban én is, ösztönösen is igyekeztem. Tréfálkozásnak hatna, ha azt mondanám: megpróbáltam minden nap ugyanabban az időben elkezdeni s szintúgy befejezni a fordítást. Az igazság e mulatságosan konkrét és a fellengzősen jelképes jelentés között lehet.
(Az idézet fordítója Rónay György. Húsz évvel ezelőtt ő segített nekem először műfordítás-ügyben. Könnyen kiszámítható, hogy aztán tíz évig csak ütöttem-vétettem a dolgot. Akkor meg egyszerre szorgalmas lettem. De hát ezek már érdektelen véletlenek; legföljebb személyemet érintik.)
Tandori Dezső
A könyvet Déri Erzsébet tervezte