A FELTÉTELES MEGÁLLÓ
Tandori Dezső 1938-ban született Budapesten. Költői, írói, műfordítói munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták, így például 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 2007-ben pedig író-költő kategóriában Prima-Primisszima díjat.
Tandori Dezső a magyar irodalmi élet egyik legeredetibb és legnagyobb hatású szereplője, a XX-XXI. századi modern literatúra emblematikus alakja. Örökösen új poétikát kipróbáló, állandó megújulásra kész költészete, lírájának metafizikai mélysége, érzelemgazdagsága, filozofikus játékossága minden kötetében újszerűen és felszabadítóan hat. A feltételes megálló című, először 1983-ban kiadott verseskönyve a kortárs líra megkerülhetetlen sarokpontja – e jelentőségét mutatja a kötet újbóli megjelenése.
Scolar Kiadó
Könyvterv: Máthé Hanga
Jó-rossz harminc év után
(szerzői utószó a 2009-ben megjelent kötethez)
Volt az egyáltalán SZELLEMIEKBEN, hogy
1978-80?
Boldogok voltunk-e végül tizenöt-madaras
családtörténetünkben?
Mit mond erről Tolsztoj? Mi egyedi, mi sablon?
De hittünk, valamiben, elemien.
Kettőnknek és a környezetnek minden rémséggel teli idejében is.
Volt e „hit”.
Ennek a hitnek a tanúsága e könyv.
Még ma is Hvar sziget napja ragyog, Veszelszky fehére!
Hittünk. Éltünk. Megkínlódtuk.
Hittünk a művészetben. Éltünk. Megkínlódtunk érte. Madarastul.
Hittünk az igyekezet értelmében.
Hittünk a passzív szembenállásban.
Hittünk a reménytelenségben.
Nagyon gyötrődtünk. De műveltségdarabokat dobáltunk ide-oda.
Létezett még a világ.
Hihetetlen: olykor napi tizenöt adag teljesen egyedi madáreleséget készítettünk el.
Fű, tojás, szamóca, homok, köles, vitaminos víz stb.
Vakoknak, tört szárnyúaknak, kicsit hibbantaknak, önközpontúaknak,
beteg lábúaknak, fészekből kihulltaknak.
Létezett a világ: ahogy Pilinszky, Dosztojevszkij,
Ambrose Bierce világa tud létezni. Épen és pusztulón.
Közben… mi mindent tudtunk, mit tudni véltünk!
Mennyit járkáltunk hegyen-völgyön.
Volt, hogy egy Jékely-verses kilátóról hazajönni se akartam!
Ma a lakásból nem akarok kimozdulni!
Így lett, mint Pilinszky mondja, minden egyre boldogabb
és boldogtalanabb.
Miféle lábadozás ideje ez már, hogy előkerül a „Feltételes”?
S ha nincs is már semmi világunk, nekünk, nekem…
… itt ez a könyv. Veszelszky, Szomory, Szép Ernő. Kornis Dezső, Seurat
és az impresszionisták könyve. Utrillóé.
Jékelyé, Apollinaire-é, harmincöt madárkáé.
A miénk. Feleségemé és az enyém. Mindegy, hogy romhalmaz volt az élet,
ezer rémálom, hétszáz ráadásul elmondhatatlan. Ez a könyv fakón bár,
ragyog, mint a Semmi Napja.
„Az életet, barátom – idézem szabadon Szép Ernőt – szétszórja itt az élet.”
De a felhők pártján voltunk, és volt, hogy hátha… bár álom.
Tandori Dezső, 2009