Szerkesztette Papp Árpád, a borítón Odisszéasz Elítisz „Tengeri Szűzanya” című kollázsa. A kötet fordítói: Csorba Győző, Devecseri Gábor, Dudás Kálmán, Fodor András, Garai Gábor, Gáldi László, Képes Géza, Lator László, Papp Árpád, Rónai György, Somlyó György, Szabó Kálmán, Székely Magda, Tandori Dezső, Tímár György, Trencsényi-Waldapfel Imre, Vas István, Végh György.
Tizenhárom költő huszonkét versét – hétszáznegyvenegy sort – Tandori Dezső fordította.
A század nemzeti irodalmai között kétség kívül a görög az egyik legjelentősebb. Bizonyíték erre a szuverén tehetségek sokasága, akik valami összetéveszthetetlenül egyénit és eredetit teremtettek, egybefogva mitologikus múltat és küzdelmes jelent, tájat és történelmet.
A kérdés inkább az, miért ilyen későn fedezzük fel – noha Képes Géza, Devecseri Gábor, Somlyó György, Vas István jóvoltából igen jelentős kísérletek tanúi lehettünk – ezt a „csodát”.
Ha van csodája, ha van titka ennek a költészetnek, akkor talán az ösztönös (vagy tudatos) mértéktisztelet, a meg-megújuló visszhangja az ókori „sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb”-nak; ebben a költészetben az emberbe vetett hit mellett ott van az ember megdöbbentő embertelenségei ébresztette kétely is.
